Ugrás a fő tartalomra

Vers a múltból - Evelin: 20 perc magány

20 perc magány

Szaladj tovább, ne állj meg!
Várj!
Várj, talán még 1 percet!
Á, csak itt bambán nézel…
De mégis miért vagy itt ha mégsem?!
Tudod mit?!
Menj…menj csak a fenébe!

Elment…csend van és félek.
Hát tényleg elment a fenébe?!
Most az egyszer hallgatott rám
Ez is egy talány, hogy hogyan
fogadhatott szót nekem
a nagy trehány!

Fullasztóak a falak jönnek előre
és csak jönnek és jönnek
Összenyomnak talán a nap végére?
Kint zúg a csend, bent fáj a némaság
megsüketültem talán?

Szem ég, szúr a szív, zár a száj
talán mondanom kellett volna még
valamit, mert muszáj?
Muszáj, mert miért?
Te sem tudod akkor meg tényleg:
MIÉRT?



Jobb lesz ez így, nem kell félni
csak most az egyszer magammal
kell tényleg "élni"!
A francba…talán ez ijesztőbb mint száz halál!
Jobb lesz ha utána futok hisz még mindig kint áll!

20 perc….valóban ennyit bírtam?!
Kínban, pírban, ej, de jól bírtam…
Ja, nem mégsem bírtam jól, de ma
nem akarok összeveszni magammal, jó?!

/2009. február - a dermesztő téli szél szimfóniájára "komponálva" /

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Perczel kastély szelleme - fiktív mese egy nem is annyira fiktív faluról

Hol volt, hol nem volt,  volt egyszer egy kis falucska amit Rózafának hívtak és annak  volt egy szép kastélya. Ez a kastély nem szó szerint a faluhoz hanem a falucskához tartozó pusztához tartozott , de ez már csak részlet kérdés és mi ilyesmivel nem foglalkozunk, ugye? A kastély ha hinni lehet a „krónikások énekének” akkor 1913-ban Pilch Andor tervei alapján épült fel és a bonyhádi Perczel család volt a megrendelője, de pontos adatokat nem lehet tudni a történetéről. A falu lakói közül talán kevesen tudják azt is megmondani, hogy melyik Perczel lakott itt ha itt lakott egyáltalán vagy tán csak egy hétvégi kis kastélya volt ez….ki tudja? Lényeg a lényeg, hogy ennek a falunak bizony saját kastélya volt és nem is akármilyen. Ahogy viszont teltek – múltak az idők a kastély lassan nyugdíjba vonult és megadta magát a természetpusztító ölelésének és már csak az emberek emlékezetében volt pompás látvány. Sok gyerkőc járt ide játszani és persze legendákat gyártan

J. titkos naplója – fiktív feljegyzések egy gyártulajdonos leányának hétköznapjaiból - 5. rész

1880. április 15. "Járj a széllel, száguldj a szélviharral, ne aggódj a messzi jövő miatt és bízz, hogy ismét, újból és megint szerencséd lesz!" /J. Goldenlane/ Ma családi pikniket tartottunk a Tettyén ,de én előtte bizony kiszöktem a városba! Szeretem összehasonlítani a nyüzsgő várost a csendes helyekkel…aztán  valahogy mindig rájövök, hogy minden helynek megvan a maga varázsa. A legeslegjobban persze a természet nyújtotta kis békeszigetekre szeretek elvonulni, hallgatni a madárcsicsergést, jó nagyokat szippantani a virág illatú szélbe, elterülni a szúrós pokrócokon bárányfelhőket lesni és furcsán vizslatni a fákat azon elmélkedve, hogy vajon miket láthattak már a hosszú életük során… Vajon hány családi pikniknek voltak  már a tanúi, láthattak-e olyan csodás leánykérést mint a nővéremé volt ma, asszisztenciát nyújtottak-e vajon valaha is egy  fájdalmas búcsúhoz  és még sorolhatnám… Varázslatos dolog a természet, valószínűleg ezért is szeretek tájkép