Novellák, fiktív naplóbejegyzések Evelin-módra

„Nem ösztökélt soha nyerészkedés vagy becsvágy. Jól tudod, hogy nem vágyom sem pénzre, sem egyébre. Belső kényszer sarkall munkára és alkotásra, mindig ez jelentette számomra az életet.” (Zsolnay Vilmos) 1874. február 15. Ma van a hivatalos napja annak, hogy én eldöntöttem, hogy naplót fogok vezetni…mert 18 évesen már illik naplót írni, ugye? * 18. születésnap ide vagy oda, de nekem semmi kedvem sincs nagy mulatságokhoz ilyen zord időben. Kint tombol a hóvihar, a Mecsek úgy néz ki, mint egy hatalmas nagy amorf kuglóf, amire cseppet több porcukrot szitáltak a kelleténél. Kimozdulni sincs kedvem a házból, ne ám, hogy még bálozzak…a hosszú folyosón is látni a leheletemet, milyen hideg várna rám akkor odakinn? Zord lehet a fagyhalál….tudom kicsit, már megint túlgondoltam  ezt a dolgot, de én már csak ilyen vagyok. Szinte hallom, ahogy a nővérem megdorgál, hogy ne legyek már ennyire nyafka… Ebben az egész hófödte napban egyedül csupán a szülinapi „virágc...