Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

vers címkéjű bejegyzések megjelenítése

Vers a múltból - Evelin: 20 perc magány

20 perc magány Szaladj tovább, ne állj meg! Várj! Várj, talán még 1 percet! Á, csak itt bambán nézel… De mégis miért vagy itt ha mégsem?! Tudod mit?! Menj…menj csak a fenébe! Elment…csend van és félek. Hát tényleg elment a fenébe?! Most az egyszer hallgatott rám Ez is egy talány, hogy hogyan fogadhatott szót nekem a nagy trehány! Fullasztóak a falak jönnek előre és csak jönnek és jönnek Összenyomnak talán a nap végére? Kint zúg a csend, bent fáj a némaság megsüketültem talán? Szem ég, szúr a szív, zár a száj talán mondanom kellett volna még valamit, mert muszáj? Muszáj, mert miért? Te sem tudod akkor meg tényleg: MIÉRT? Jobb lesz ez így, nem kell félni csak most az egyszer magammal kell tényleg "élni"! A francba…talán ez ijesztőbb mint száz halál! Jobb lesz ha utána futok hisz még mindig kint áll! 20 perc….valóban ennyit bírtam?! Kínban, pírban, ej, de jól bírtam… Ja, nem mégsem bírtam jól, de ...

Vers a múltból - 2. rész - Hamutartó

Fekete Evelin Hamutartó * Virul a test, ég a belső, üres-poros lélekveszejtő. Közepén állt egy égő fáklya, fel kellett égetni az öntisztulásra. Zajongó perzselés, izzó vágycsata keserűségből szőtt sárkányként reppent fel és szárnyalt tova. Megkönnyebbült erdő vagyok a tűzvész utáni csendben. Izzik még, ég még a belsőm, de kész az újjászületésre...

Evelin vers digitalizáló - felolvasó projektje - 1. rész

Sziasztok! Ma egy különleges bejegyzéssel érkeztem és kíváncsian várom majd a visszajelzéseteket a poszttal kapcsolatban. Ez a bejegyzés az első része lenne annak az  új sorozatnak amelyet folytatni szeretnék majd a későbbiekben is  itt a blogon... Ezen sorozat keretein belül régi tán' már el is feledett verseket fogok digitalizálni - felolvasni és megosztani a nagyvilággal. Előre közölni szeretném azt, hogy nem vagyok színész sem versmondó, nem jártam beszédtanárhoz sem egyéb hasonló helyekre így nem is tudok úgy hangsúlyozni nyilván mint egy profi, de ezt kérlek nézzétek el nekem. A verseket úgy olvasom fel amilyen érzelmeket épp kiváltanak belőlem...ahogy kiakarnak szaladni a számból....nevezzük  ezt "szabadversfelolvasásnak" így egybe írva. :) Régen az Eternus nevű weboldal is indított egy ilyen  vers digitalizálós projektet amit nagyon sajnálok, hogy nem folytatódott tovább... Ebben a projektben részt is vettem egyébként és erre a linkre katti...

Vers a múltból - 1.

Fekete Evelin Az én zeném? Néma csend van, szinte fáj, úgy szeretném hallani az én kis muzsikám. Azt, ami szólt, azt, ami jó, Ó, vajon tényleg hozzám szólt? Hisz csalfa az élet, csalfa az ének, Ha az enyém lennél, akkor jönnél, ha kérlek! Zene! Zene! Zene! Ó hol van már az az idő, hogy akkor jössz, amikor hívlak?! Dallamrózsáid a szívembe kétségekké nyílnak. Törd meg a csendet, Csengjen-bongjon kérlek: az, ami jó, az, ami szép! Önző vagy, hogy nem vagy csak az enyém! Néma csend van, nagyon-nagyon fáj! És még mindig úgy szeretném hallani az én kis muzsikám. Azt, ami szólt, azt, ami jó, ami tán valaha az enyém volt?! Megszán egy dallam, megtöri a csendet, Véle jön a zeném, mely égeti a lelkem. Most minden olyan jó, és szép. Zene, zene, zene! Kérlek, légy mindig az enyém! A nehéz idők dallamára "komponálva" még 2010-ben. -0ben.