Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Evelin versei címkéjű bejegyzések megjelenítése

Vers a múltból - Evelin: 20 perc magány

20 perc magány Szaladj tovább, ne állj meg! Várj! Várj, talán még 1 percet! Á, csak itt bambán nézel… De mégis miért vagy itt ha mégsem?! Tudod mit?! Menj…menj csak a fenébe! Elment…csend van és félek. Hát tényleg elment a fenébe?! Most az egyszer hallgatott rám Ez is egy talány, hogy hogyan fogadhatott szót nekem a nagy trehány! Fullasztóak a falak jönnek előre és csak jönnek és jönnek Összenyomnak talán a nap végére? Kint zúg a csend, bent fáj a némaság megsüketültem talán? Szem ég, szúr a szív, zár a száj talán mondanom kellett volna még valamit, mert muszáj? Muszáj, mert miért? Te sem tudod akkor meg tényleg: MIÉRT? Jobb lesz ez így, nem kell félni csak most az egyszer magammal kell tényleg "élni"! A francba…talán ez ijesztőbb mint száz halál! Jobb lesz ha utána futok hisz még mindig kint áll! 20 perc….valóban ennyit bírtam?! Kínban, pírban, ej, de jól bírtam… Ja, nem mégsem bírtam jól, de ...

Vers a múltból - 2. rész - Hamutartó

Fekete Evelin Hamutartó * Virul a test, ég a belső, üres-poros lélekveszejtő. Közepén állt egy égő fáklya, fel kellett égetni az öntisztulásra. Zajongó perzselés, izzó vágycsata keserűségből szőtt sárkányként reppent fel és szárnyalt tova. Megkönnyebbült erdő vagyok a tűzvész utáni csendben. Izzik még, ég még a belsőm, de kész az újjászületésre...