Novellák, fiktív naplóbejegyzések Evelin-módra

Hol volt, hol nem volt,  volt egyszer egy kis falucska amit Rózafának hívtak és annak  volt egy szép kastélya. Ez a kastély nem szó szerint a faluhoz hanem a falucskához tartozó pusztához tartozott , de ez már csak részlet kérdés és mi ilyesmivel nem foglalkozunk, ugye? A kastély ha hinni lehet a „krónikások énekének” akkor 1913-ban Pilch Andor tervei alapján épült fel és a bonyhádi Perczel család volt a megrendelője, de pontos adatokat nem lehet tudni a történetéről. A falu lakói közül talán kevesen tudják azt is megmondani, hogy melyik Perczel lakott itt ha itt lakott egyáltalán vagy tán csak egy hétvégi kis kastélya volt ez….ki tudja? Lényeg a lényeg, hogy ennek a falunak bizony saját kastélya volt és nem is akármilyen. Ahogy viszont teltek – múltak az idők a kastély lassan nyugdíjba vonult és megadta magát a természetpusztító ölelésének és már csak az emberek emlékezetében volt pompás látvány. Sok gyerkőc járt ide játszani és persze legendáka...

  Régóta vágyott utazás lesz ez a mai, ó de vártam már! Minden holmim harcra készen áll a bőröndömben és várja a taxit, hogy a reptérre repítsen minket, hogy onnan még magasabbra szállhassunk. El sem hiszem, hogy pár óra (helyesebben jó pár óra és átszállás múlva) Tibetben leszek majd. Végre láthatom majd Lhászát a mesés várost…ó, bárcsak olyan lehetne  ott minden mint régen a ki nem mondott idők előtt. Tibet szíve Tucatnyi engedély, állandó külön idegenvezető „bérlése” kellett ahhoz, hogy megnyíljanak  előttem Tibet kapui…azt hittem már sosem fog valóra válni ez az álmom. Hosszú évek spórolása, megannyi küzdelem és kérdőjel után most viszont már nincs visszaút, most már találkoznom kell önmagammal. De jó lesz kiszakadni a hétköznapokból és elvonulni a világ tetején a világ szeme elől. Hiszem és tudom, hogy a meditációk, az elvonulás önmagammal és összességében ez az utazás segíteni fog, hogy választ kapjak az élet kérdéseire, arra, hogy merr...