Novellák, fiktív naplóbejegyzések Evelin-módra

1880. április 15. "Járj a széllel, száguldj a szélviharral, ne aggódj a messzi jövő miatt és bízz, hogy ismét, újból és megint szerencséd lesz!" /J. Goldenlane/ Ma családi pikniket tartottunk a Tettyén ,de én előtte bizony kiszöktem a városba! Szeretem összehasonlítani a nyüzsgő várost a csendes helyekkel…aztán  valahogy mindig rájövök, hogy minden helynek megvan a maga varázsa. A legeslegjobban persze a természet nyújtotta kis békeszigetekre szeretek elvonulni, hallgatni a madárcsicsergést, jó nagyokat szippantani a virág illatú szélbe, elterülni a szúrós pokrócokon bárányfelhőket lesni és furcsán vizslatni a fákat azon elmélkedve, hogy vajon miket láthattak már a hosszú életük során… Vajon hány családi pikniknek voltak  már a tanúi, láthattak-e olyan csodás leánykérést mint a nővéremé volt ma, asszisztenciát nyújtottak-e vajon valaha is egy  fájdalmas búcsúhoz  és még sorolhatnám… Varázslatos dolog a természet, valószínűleg ezért is szeret...

1880. március 2. "Egymásnak voltunk teremtve. S megtaláltuk egymást..." /A. C./ Tavasz, tavasz kérlek siess! Annyira nagyon vágyom már azokra a reggelekre amikor madárcsicsergésre kelhetek majd…nincs is ettől szebb ébresztő! Tavasszal mesés a gyár udvara, a kertünk…festeni sem lehetne szebbet, de én azért mindig megpróbálkozok vele. Az éledező természettől csak egy valami foglalkoztat most jobban mégpedig az, hogy a nővérem szívében is éledezni látszik az a csoda amit szerelemnek hívunk. Ki gondolta volna (Ő biztos, hogy nem), hogy pont egy farsangi bálon talál majd rá a szerelem egy hűvös pár héttel ezelőtti estén. Úgy néz ki, hogy a mi családunkban minden nagy dolog egy fagyos naphoz köthető… Drága jó nővéremnek mindig a család volt az első, ezidáig a gyárnak szentelte minden egyes percét, szinte nem is volt alkalma még igazán élni...de talán majd most! Őt sosem érdekelte a móka vagy a kacagás, a táncok és piknikek,...sosem...

„Nem ösztökélt soha nyerészkedés vagy becsvágy. Jól tudod, hogy nem vágyom sem pénzre, sem egyébre. Belső kényszer sarkall munkára és alkotásra, mindig ez jelentette számomra az életet.” (Zsolnay Vilmos) 1874. február 15. Ma van a hivatalos napja annak, hogy én eldöntöttem, hogy naplót fogok vezetni…mert 18 évesen már illik naplót írni, ugye? * 18. születésnap ide vagy oda, de nekem semmi kedvem sincs nagy mulatságokhoz ilyen zord időben. Kint tombol a hóvihar, a Mecsek úgy néz ki, mint egy hatalmas nagy amorf kuglóf, amire cseppet több porcukrot szitáltak a kelleténél. Kimozdulni sincs kedvem a házból, ne ám, hogy még bálozzak…a hosszú folyosón is látni a leheletemet, milyen hideg várna rám akkor odakinn? Zord lehet a fagyhalál….tudom kicsit, már megint túlgondoltam  ezt a dolgot, de én már csak ilyen vagyok. Szinte hallom, ahogy a nővérem megdorgál, hogy ne legyek már ennyire nyafka… Ebben az egész hófödte napban egyedül csupán a szülinapi „virágc...

Üdv minden kedves erre tévedőnek! Fekete Evelin vagyok és több mint 3 éve írom és szerkesztem az "Evelin és a blogolás" (  http://zenekonyvdrogeriastb.blogspot.hu/  ) című blogomat. A blog témáit tekintve leginkább egy kulturális blog ahol Pécsről, zenéről, könyvekről, filmekről és elvétve egy kis személyes filozofálgatásokról olvashattok. Imádok írni, magamat mindig "grafománnak" szoktam nevezni. Évek óta hobbi szinten írok novellákat, verseket és kisebb- nagyobb történeteket amelyekkel olykor- olykor be is szoktam nevezni egy-egy irodalmi pályázatra. Eddigi próbálkozásaim  és kisebb sikereim nyoma az interneten: https://hu-hu.facebook.com/notes/a-szobor-titka-litera-d%C3%ADj-2015/p%C3%A1lyam%C5%B1-1-fekete-evelin-a-szobor-titka/785919248182635/ http://www.petofilive.hu/2015/07/16/benned-is-szol-a-dal-5-het/ https://hu-hu.facebook.com/notes/szigor%C3%BAan-titkos-a-litera-p%C3%A1ly%C3%A1zata/p%C3%A1lyam%C5%B1-44-fekete-evelin-k%C5%91be-v%C3%A9sett-%C...