Ugrás a fő tartalomra

Vers a múltból - 2. rész - Hamutartó

Fekete Evelin

Hamutartó

*
Virul a test, ég a belső,
üres-poros lélekveszejtő.
Közepén állt egy égő fáklya,
fel kellett égetni az öntisztulásra.

Zajongó perzselés, izzó vágycsata
keserűségből szőtt sárkányként
reppent fel és szárnyalt tova.

Megkönnyebbült erdő vagyok
a tűzvész utáni csendben.
Izzik még, ég még a belsőm,
de kész az újjászületésre...





Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Perczel kastély szelleme - fiktív mese egy nem is annyira fiktív faluról

Hol volt, hol nem volt,  volt egyszer egy kis falucska amit Rózafának hívtak és annak  volt egy szép kastélya. Ez a kastély nem szó szerint a faluhoz hanem a falucskához tartozó pusztához tartozott , de ez már csak részlet kérdés és mi ilyesmivel nem foglalkozunk, ugye? A kastély ha hinni lehet a „krónikások énekének” akkor 1913-ban Pilch Andor tervei alapján épült fel és a bonyhádi Perczel család volt a megrendelője, de pontos adatokat nem lehet tudni a történetéről. A falu lakói közül talán kevesen tudják azt is megmondani, hogy melyik Perczel lakott itt ha itt lakott egyáltalán vagy tán csak egy hétvégi kis kastélya volt ez….ki tudja? Lényeg a lényeg, hogy ennek a falunak bizony saját kastélya volt és nem is akármilyen. Ahogy viszont teltek – múltak az idők a kastély lassan nyugdíjba vonult és megadta magát a természetpusztító ölelésének és már csak az emberek emlékezetében volt pompás látvány. Sok gyerkőc járt ide játszani és persze legendáka...
24 megjegyzés
További információk

Vers a múltból - Evelin: 20 perc magány

20 perc magány Szaladj tovább, ne állj meg! Várj! Várj, talán még 1 percet! Á, csak itt bambán nézel… De mégis miért vagy itt ha mégsem?! Tudod mit?! Menj…menj csak a fenébe! Elment…csend van és félek. Hát tényleg elment a fenébe?! Most az egyszer hallgatott rám Ez is egy talány, hogy hogyan fogadhatott szót nekem a nagy trehány! Fullasztóak a falak jönnek előre és csak jönnek és jönnek Összenyomnak talán a nap végére? Kint zúg a csend, bent fáj a némaság megsüketültem talán? Szem ég, szúr a szív, zár a száj talán mondanom kellett volna még valamit, mert muszáj? Muszáj, mert miért? Te sem tudod akkor meg tényleg: MIÉRT? Jobb lesz ez így, nem kell félni csak most az egyszer magammal kell tényleg "élni"! A francba…talán ez ijesztőbb mint száz halál! Jobb lesz ha utána futok hisz még mindig kint áll! 20 perc….valóban ennyit bírtam?! Kínban, pírban, ej, de jól bírtam… Ja, nem mégsem bírtam jól, de ...
Megjegyzés küldése
További információk

J. titkos naplója – (fiktív) feljegyzések egy gyártulajdonos leányának hétköznapjaiból - 1. rész

„Nem ösztökélt soha nyerészkedés vagy becsvágy. Jól tudod, hogy nem vágyom sem pénzre, sem egyébre. Belső kényszer sarkall munkára és alkotásra, mindig ez jelentette számomra az életet.” (Zsolnay Vilmos) 1874. február 15. Ma van a hivatalos napja annak, hogy én eldöntöttem, hogy naplót fogok vezetni…mert 18 évesen már illik naplót írni, ugye? * 18. születésnap ide vagy oda, de nekem semmi kedvem sincs nagy mulatságokhoz ilyen zord időben. Kint tombol a hóvihar, a Mecsek úgy néz ki, mint egy hatalmas nagy amorf kuglóf, amire cseppet több porcukrot szitáltak a kelleténél. Kimozdulni sincs kedvem a házból, ne ám, hogy még bálozzak…a hosszú folyosón is látni a leheletemet, milyen hideg várna rám akkor odakinn? Zord lehet a fagyhalál….tudom kicsit, már megint túlgondoltam  ezt a dolgot, de én már csak ilyen vagyok. Szinte hallom, ahogy a nővérem megdorgál, hogy ne legyek már ennyire nyafka… Ebben az egész hófödte napban egyedül csupán a szülinapi „virágc...
Megjegyzés küldése
További információk