1877. nyara ( a bécsi utat megelőző napok) „A jövő előrelátásának a jövő miatt szorongás az átka…” /Carl Sagan/ Azt hiszem, hogy elég jól fog nekem menni ez a naplóírás, mert már most annyi, de annyi minden mesélni valóm van Neked kedves Naplóm! Képzeld csak Titkaim őrzője, már kiskoromban is eléggé izgő-mozgó leány voltam és a szülői tiltás ellenére mindig felmásztam a gyár udvarán található ősrégi nagy fa ágaira és onnan lestem a munkába igyekvőket, apámékat és azt a sürgés- forgást, ami a gyár hétköznapjait jellemezte. Sokszor volt arra is példa, hogy egy-két zongoraleckét akartam a fán rejtőzködve megúszni, de legtöbbször tényleg csak jó volt fentről letekinteni a nagyvilágra, a nagy és hatalmas felnőttekre akik a faágairól letekintve oly’ kicsinek tűntek és ilyenkor végre én lehettem a nagyobb. A lombkorona rejtekben bujkáló szokásomat egyébként a mai napig megtartottam, de most már nem nézelődni mászok fel hanem azért, hogy kizárjam fentről a külvilágot…te...
Evelin vagyok. Író, blogger, Pécs szerelmese, hobbitörténész, "grafomán" és sok egyéb...