Ugrás a fő tartalomra

J. titkos naplója – fiktív feljegyzések egy gyártulajdonos leányának hétköznapjaiból - 2. rész

1877. nyara ( a bécsi utat megelőző napok)


„A jövő előrelátásának a jövő miatt szorongás az átka…”
/Carl Sagan/


Azt hiszem, hogy elég jól fog nekem menni ez a naplóírás, mert már most annyi, de annyi minden mesélni valóm van Neked kedves Naplóm!
Képzeld csak Titkaim őrzője, már kiskoromban is eléggé izgő-mozgó leány voltam és a szülői tiltás ellenére mindig felmásztam a gyár udvarán található ősrégi nagy fa ágaira és onnan lestem a munkába igyekvőket, apámékat és azt a sürgés- forgást, ami a gyár hétköznapjait jellemezte.
Sokszor volt arra is példa, hogy egy-két zongoraleckét akartam a fán rejtőzködve megúszni, de legtöbbször tényleg csak jó volt fentről letekinteni a nagyvilágra, a nagy és hatalmas felnőttekre akik a faágairól letekintve oly’ kicsinek tűntek és ilyenkor végre én lehettem a nagyobb.
A lombkorona rejtekben bujkáló szokásomat egyébként  a mai napig megtartottam, de most már nem nézelődni mászok fel hanem azért, hogy kizárjam fentről a külvilágot…teljesen.

A mai napon is dühösen csörtettem fel a fa tetejére, mert édesanyámék nem akarnak minket elengedni (a nővéremmel) Bécsbe, pedig egy fantasztikus lehetőség várna ránk kint amely segítségével sok új tapasztalatot nyerhetnénk a díszítések és régies motívum használatok kapcsán amit  természetesen a munkánk során is feltudnánk használni...de Ők féltenek minket.
Nem vagyunk már kislányok…az öcsémnek mindent megengednek pedig Ő még kis tejfelesszájú!
Annyival, de annyival egyszerűbb a férfiak élete…de hát ez van!
A hosszas vitázás és érvelések helyett menekültem egyébként az ág-magányba és most is annyira jólesett a lelkemnek ez a kis nyugalom.


Vincent van Gogh - Girl in a woods

A kora nyári szellő nyugtatóan simogatta az arcomat és a naplemente narancsos varázsában már azt is elfelejtettem, hogy mi volt a zsörtölődésem oka.
Épp lemászni készülődtem a fáról amikor megpillantottam Ilona nénit a gyár közismerten jóstehetségű keramikus segédjét.
Megszaporáztam a lépteimet, szinte lesuhantam a fáról (majdnem  lezuhanva), hogy elcsípjem a nénikét ugyanis arra gondoltam, hogy az Ilona megjelenése egy jel.
Egy olyan jel ami a most engem oly’ nagyon aggasztó jövőm kérdéseire megadhatja a választ.
Mindig is szerettem volna kipróbálni a jósoltatást, hiszek is az efféle dolgokba, de azért kicsit féltem is, hogy milyen válaszokat kapok majd a kérdéseimre.

A munkások többsége egyébként  már régóta pusmogott arról, hogy az Ilona néni  jóstehetséggel bír meg volt olyan is aki boszorkánynak nevezte, de én eddig sosem mertem megkérdezni Tőle, hogy igaz-e, hogy megtudja jövendölni kártyából a jövőt…de  most feltettem neki a kérdést!

Ilona néni először nagyon meglepődött a hirtelen jött magaslati érkezésem láttán és a kérésemen is, de nem nagyon tiltakozott a jövendölés kapcsán.
Besurrantunk a szobámba és előkotort a kötényéből egy kopottas kártya paklit.
Kérte, hogy keverjem meg  így és úgy majd  osszam szét, tegyek kettőt a szélére, válasszak hármat középre és így tovább….szavamra, már nem is emlékszem a „szabályokra”.

Szétosztottam a kéréseinek megfelelően a lapokat és feltettem Neki azokat a kérdéseket amikre tudni szerettem volna a válaszokat,...természetesen legfőképpen a bécsi  út megvalósulására voltam igazán kíváncsi.
Az őszes nénike ekkor szigorúan rám szólt, hogy ez nem így működik ám, hogy kérdezz- feleleket játszunk  ugyanis a kártyák  csakis arra adják meg a választ amire ők szeretnék….
Hát, jó akkor meséljenek a kártyák arról amiről szeretnének adtam meg magamat beletörődően…és a kártyák belekezdtek Ilona néni tolmácsolásában a meséjükbe.

Ha hinni lehet nekik akkor pár év múlva egy nagy találkozás vár majd rám egy külföldi úr személyében akinek az érkezése nemcsak rám hanem a családomra is nagy hatással lesz majd…lehet, hogy egy bécsi festőre gondolnak a kártyák akitől majd sokat tanulhatok?
Bárcsak így lenne…persze ez csak az én reményem, erről természetesen több információt nem súgott meg  nekem a kártyahad.
Ellenben arra figyelmeztettek,  hogy az egyik hozzám közelálló fiatalember Sorsa körül fekete felhők gyülekeznek és bár ez a férfi reményt adhatna a jövőre nézve és biztonságot, de nélküle kell majd erősnek lennünk…
Ha hozzám közelálló fiatalemberről van szó akkor csakis az öcsémre tudok gondolni…mi történhetne vele?
Makkegészséges, ő a család reménysége…nagyon megriadtam és bevallom megszakítattam a jóslást.
Megköszöntem a nénikének a kedvességét és egy gyors búcsúzkodás után bezárkóztam a szobámba.

Tiszta libabőrös voltam és nagyon rosszul éreztem magamat….mégsem volt ez olyan jó móka, de biztos csak mese az egész…abból is a rosszabbik fajta.
Kellett ez nekem?!
Hát nem….de ebből is látszik, hogy jobb lesz felnőnöm és nem szabad ilyen gyerekesen viselkednem…fára mászva, jóslásokba menekülve.
Már nem is tűnt annyira égetően fontosnak  ez a bécsi út..csak az számít,hogy a későbbiekben is minden rendbe legyen a családba!
Mi lenne velünk a nővéremmel a szüleim és az öcsém nélkül?
Hogyan bírnánk mi a gyárat eligazgatni….boldogulnánk- e vele?
Lennének-e olyan támogató és szerető társaink akik végigtudnák ezt az egészet csinálni velünk?
A gyár nemcsak a mi jövőnk hanem azé a több száz munkásé is aki itt dolgozik…
Jaj, miért is lovalom bele magamat ilyesmikbe…ez csak egy buta jóslat!
Még most is reszket a kezem miközben ezeket a sorokat írom, szóval leteszem mára a tollat és elfelejtem gyorsan ezt a furcsa élményt…

Lassan teljesen leszáll az este is és a kövér Hold pocaktestének előbukkanása jelzi azt, hogy itt az ideje nyugovóra térni már…

*

Hopsz, képzeld kedves Naplóm találtam egy cetlit a párnámon rajta egy „T” betűvel…ez egy igen furcsa és hátborzongató dolog amit nem is tudok mire vélni…
Egyedül a „gyárjós” volt csak a szobámba, de neki nem volt alkalma elhelyezni a cetlit a párnámon….
Mit vagy kit takarhat ez a „T.” betű?
Vajon köze van-e a jóslatban szereplő dolgokhoz?!
Túl sok volt  nekem ez mára…lehet, hogy leestem a fáról és beütöttem a fejemet és mindez csak a képzeletem játéka?!
Áhh, nem tudom…inkább lefekszem aludni egy szebb holnapot remélve.




.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Perczel kastély szelleme - fiktív mese egy nem is annyira fiktív faluról

Hol volt, hol nem volt,  volt egyszer egy kis falucska amit Rózafának hívtak és annak  volt egy szép kastélya. Ez a kastély nem szó szerint a faluhoz hanem a falucskához tartozó pusztához tartozott , de ez már csak részlet kérdés és mi ilyesmivel nem foglalkozunk, ugye? A kastély ha hinni lehet a „krónikások énekének” akkor 1913-ban Pilch Andor tervei alapján épült fel és a bonyhádi Perczel család volt a megrendelője, de pontos adatokat nem lehet tudni a történetéről. A falu lakói közül talán kevesen tudják azt is megmondani, hogy melyik Perczel lakott itt ha itt lakott egyáltalán vagy tán csak egy hétvégi kis kastélya volt ez….ki tudja? Lényeg a lényeg, hogy ennek a falunak bizony saját kastélya volt és nem is akármilyen. Ahogy viszont teltek – múltak az idők a kastély lassan nyugdíjba vonult és megadta magát a természetpusztító ölelésének és már csak az emberek emlékezetében volt pompás látvány. Sok gyerkőc járt ide játszani és persze legendákat gyártan

J. titkos naplója – fiktív feljegyzések egy gyártulajdonos leányának hétköznapjaiból - 3. rész

1878 tavasza – Bécs „..Ki messze megy, az itt marad. Ki itt marad, az messze jár…” /Eörsi István/ Álmomban a gyár udvarán sétálgattam azon tűnődve, hogy melyik perzsa motívum mutatna jól egy teáskannán, igen egy teáskannán! Azt hiszem ez már a honvágy biztos jele… Ki gondolta volna, hogy pont engem kap el előbb ez az érzés és nem a nővéremet! Én a nagy szabadság szerelmese aki úgy érezte magát otthon mint egy aranykalitkába zárt rabmadár most azon kapom magamat, hogy hiányzik az otthon illata. Persze a családom és az izgága öcsém hiánya is szerepet játszik abban, hogy ez az érzés eluralkodott rajtam, de majdcsak megbirkózom vele….egyébként is hamarosan újból  látni fogom Pécset. No, de elég is lesz mára a siránkozásból…tanulni jöttem Bécsbe, nem pedig Pécsről nosztalgiázni! * Jákob egyébként nagyon nagy segítségünkre volt abban, hogy az   Österreichisches Museum für Angewandte Kunst gyűjteményét tüzetesen áttanulmányozzuk a nővéremmel. Imádok új felf

J. titkos naplója – fiktív feljegyzések egy gyártulajdonos leányának hétköznapjaiból - 4. rész

1880. március 2. "Egymásnak voltunk teremtve. S megtaláltuk egymást..." /A. C./ Tavasz, tavasz kérlek siess! Annyira nagyon vágyom már azokra a reggelekre amikor madárcsicsergésre kelhetek majd…nincs is ettől szebb ébresztő! Tavasszal mesés a gyár udvara, a kertünk…festeni sem lehetne szebbet, de én azért mindig megpróbálkozok vele. Az éledező természettől csak egy valami foglalkoztat most jobban mégpedig az, hogy a nővérem szívében is éledezni látszik az a csoda amit szerelemnek hívunk. Ki gondolta volna (Ő biztos, hogy nem), hogy pont egy farsangi bálon talál majd rá a szerelem egy hűvös pár héttel ezelőtti estén. Úgy néz ki, hogy a mi családunkban minden nagy dolog egy fagyos naphoz köthető… Drága jó nővéremnek mindig a család volt az első, ezidáig a gyárnak szentelte minden egyes percét, szinte nem is volt alkalma még igazán élni...de talán majd most! Őt sosem érdekelte a móka vagy a kacagás, a táncok és piknikek,...sosem