1880. április 15.
"Járj a széllel, száguldj a szélviharral, ne aggódj a messzi jövő miatt és bízz, hogy ismét,
újból és megint szerencséd lesz!"
/J. Goldenlane/
"Járj a széllel, száguldj a szélviharral, ne aggódj a messzi jövő miatt és bízz, hogy ismét,
újból és megint szerencséd lesz!"
/J. Goldenlane/
Ma családi pikniket tartottunk a Tettyén ,de én
előtte bizony kiszöktem a városba!
Szeretem összehasonlítani a nyüzsgő várost a csendes
helyekkel…aztán valahogy mindig rájövök, hogy minden helynek megvan a
maga varázsa.
A legeslegjobban persze a természet nyújtotta kis
békeszigetekre szeretek elvonulni, hallgatni a madárcsicsergést, jó
nagyokat szippantani a virág illatú szélbe, elterülni a szúrós pokrócokon
bárányfelhőket lesni és furcsán vizslatni a fákat azon elmélkedve, hogy vajon
miket láthattak már a hosszú életük során…
Vajon hány családi pikniknek voltak már a tanúi,
láthattak-e olyan csodás leánykérést mint a nővéremé volt ma, asszisztenciát
nyújtottak-e vajon valaha is egy fájdalmas búcsúhoz és még sorolhatnám…
Varázslatos dolog a természet, valószínűleg ezért is
szeretek tájképeket festeni!
A város nyüzsgő forgatagában az arcok szoktak megfogni, annyi érdekes portrét lehetne festeni, hiszen minden arc egy egyedi díszítmény!
Ha már arcokról esett szó akkor bizony meg kell jegyeznem, hogy sajnos sokszor
észrevettem már, hogy sokan rosszallóan néznek ránk a városba, de szerencsére többen vannak azok akik elismerő
tekintetükkel tüntetnek ki minket, hogy „igen, ők az a család akik az 1878-as
párizsi világkiállításon megismertették a város nevét a nagyvilággal”!
Ólommentes máz bemutatása, aranyérem és francia
becsületrend jó apánknak…ez az év igazán fontos év volt a család életében, de
azóta eltelt 2 év és továbbra sem szunnyad bennünk a kísérletezési vágy.
Tényleg az alkotás öröme sarkall minket munkára és
semmi más, talán egyszer majd mindenki belátja a városba, hogy nem egy furcsa
gazdag család vagyunk, akik elszigetelten élnek a saját kis „kastélyukba”hanem
mi is ugyanolyan emberek vagyunk mint Ők…tele vágyakkal és félelmekkel csak a
Sors hagyott minket a hitünk szárnyán szárnyalni, de mindennek megvan az ára és
sosem tudhatjuk azt, hogy mikor kell értük kifizetnünk a számlát.
*
Nagyon csaponganak a gondolat folyamaim, talán abba
is hagyom mára az írást…
Boldog, békés nap volt ez a mai, de azért néha az
elmélázás felhői beárnyékolták a napsütötte vidám perceket…nem szabadna azzal
foglalkoznom, hogy mások mit gondolnak rólunk!
Ezt itt és most megfogadom, hogy nem hagyom, hogy
néhány rosszalló tekintet elkeserítsen!
Ámen!
Kíváncsian várom a holnap kihívásait, hogy mit tartogatnak a számomra!
Örülök, hogy szabadon tervezhetek, alkothatok …jó
lenne néha ha a Sorsom festővásznához is szabad kezet kaphatnék, de nem szabad
túl sokat kérni, ugye?
A behajtandó számla dagad…ki tudja mit hoz majd a
jövő?!
Mindenesetre el sem tudnék képzelni egy gyár nélküli
életet…ilyen nagy árat nem fizethetnek az álmodozók!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése