Ugrás a fő tartalomra

A Perczel kastély szelleme - fiktív mese egy nem is annyira fiktív faluról


Hol volt, hol nem volt,  volt egyszer egy kis falucska amit Rózafának hívtak és annak  volt egy szép kastélya.
Ez a kastély nem szó szerint a faluhoz hanem a falucskához tartozó pusztához tartozott , de ez már csak részlet kérdés és mi ilyesmivel nem foglalkozunk, ugye?

A kastély ha hinni lehet a „krónikások énekének” akkor 1913-ban Pilch Andor tervei alapján épült fel és a bonyhádi Perczel család volt a megrendelője, de pontos adatokat nem lehet tudni a történetéről.
A falu lakói közül talán kevesen tudják azt is megmondani, hogy melyik Perczel lakott itt ha itt lakott egyáltalán vagy tán csak egy hétvégi kis kastélya volt ez….ki tudja?
Lényeg a lényeg, hogy ennek a falunak bizony saját kastélya volt és nem is akármilyen.

Ahogy viszont teltek – múltak az idők a kastély lassan nyugdíjba vonult és megadta magát a természetpusztító ölelésének és már csak az emberek emlékezetében volt pompás látvány.





Sok gyerkőc járt ide játszani és persze legendákat gyártani a Perczelek kastélya körül amit idővel megunhatott a kastély és bosszúból gyártott magának egy igazi szellemet!
De még milyen szellemet…a legijesztőbbet amit a rózafaiak valaha láthattak!

Először állítólag a Kápisztánék fia látta a jelenséget egy kora nyári estén amikor is visszaosont a kastélynál elrejtett üveggolyóiért  amit a barátaitól csent el az aznapi kis kinti játszadozásuk során.
Alfréd már épp zsebre vágta volna az üveggolyóit amikor hirtelen nagy fénycsóva suhant el előtte éles hangokat hallatva.
Több sem kellett a legifjabb Kápisztánnak úgy elrohant a helyszínről, hogy a színes üveggolyóinak a kopogása és gurulása maradt csak utána.
Persze otthon egyből elmesélte az esetet amelyet igencsak beszédes természetű  édesanyja másnap riadtan szét is kürtölt a faluban (persze a fia tolvajkodását kihagyva).

Alfrédka történetét rohamosan követték az újabb és újabb szellemes találkozások, sőt mint kiderült a falu legidősebb nénikéje Klári mama már évekkel ezelőtt találkozott a Perczel szellemmel aki elakarta őt ragadni az erdőben csak senkinek sem merte eddig elmesélni.
Klári mama történetét többen kétkedve fogadták volna régebben, mert a mamóka a bor- elixír erejében hisz (szerinte ezért érte meg a 100. életévét is), de most, hogy ennyi falubeli látta a szellemet így már csak lehet benne valami.



Nincs mese, be kellett látnia a falunak, hogy ők bizony egy jó ideje 1 fővel többen lakják Rózafát…már ha a szellemek teljes értékű lakosnak számítanak …(szavazni talán nem szavazhatnak, de mindenképp velünk élnek  - hangzott el egy bölcs sóhaj a kocsmában amit mindenképp meg kellett  itt jegyeznem oly’ nagy igazság).
Hát így lett Rózafának egy új lakosa.

Többen találgatásokba bocsátkoztak, hogy vajon kinek a szelleme kísérthet a kastélyban és hogy mit akarhat?
Férfi- e vagy nő?
De ha nő akkor évekkel ezelőtt miért akarta volna az erdőbe rántani Klári mamát?
Nagy dilemmák és kérdések voltak ezek, amelyekre senki sem tudta a választ, de egyre többen meg akarták őket válaszolni.
Voltak akik rettegtek a lénytől és voltak akik keresték vele a találkozást, de dacos volt ám a kastély szelleme és nem mindenkinek mutatta magát…persze volt aki azt állította, hogy hozzá egyenesen házhoz jött  és súgott – búgott neki az ablak alatt, de mire kiment a férje addigra elmenekült ez a merész szellem.

Az, hogy valójában hányan találkoztak vele, ezt már nem lehetett tudni, mert sokaknak nem hitték el a történetét és szépen lassan már mindenkinek volt vele egy vélt vagy valós találkozása, mert milyen ciki lenne, már ha pont én nem láttam volna a Perczel – szellemet, ugye?

Annyian kezdtek el kizarándokolni a kastélyhoz, hogy lassan népszerűbb volt, mint fénykorában, de persze felújíttatni nem akarta a falu, mert mi van, ha megsértődne a „lakója”?
Hát nem szabad a lakójogot megsérteni, ha neki eddig így volt jó és így szerette akkor hol jönnek ők ahhoz, hogy felbolydítsák az életét – jegyezték meg többen.

Lassan ,de biztosan Rózafán túl is híre ment a falu leghíresebb kastély „tulajdonosának” és ez bizony szemet szúrt sok firkásznak  is akik ellepték a falut, hogy cikket írhassanak  a szellemről aki ha esetleg méltóztatik megjelenni akkor akár meg is interjúvolnák a cikkhitelessége miatt, de egy fotóval is bőven beérnék ha nem akar nyilatkozni (hol volt ekkor még a selfie fogalma).

A szomszédos falvak lakói végtelenül féltékenyek lettek Rózafára, hogy egy ilyen bugrissággal a címlapokra  és ezzel együtt a figyelem középpontjába kerülhettek és bosszút forraltak a falu ellen.
Elegük volt, hogy mindig Rózafa árnyékában éltek és bár saját szellemet nem akartak kreálni maguknak, de azon voltak, hogy lebuktassák a szomszédosat.
Amíg nem sikerül a tervük addig az volt az elsődleges lépésük, hogy lejárassák Rózafát.
Először azzal szerették volna leégetni a derék rózafaiakat, hogy elárulják az újságíróknak, hogy régen Büdösfa volt a faluneve, de ezt végül elvetették és minden erejükkel arra koncentráltak, hogy lebuktassák inkább a csalást.

Több rózafai is állítja a mai napig, hogy ezekben az időkben sok szomszédos falubeli a kastély köré táborozott sátrakkal és hatalmas bödön kávéval, hogy lebuktassák a helyi önjelölt sztárt, de többségük visítva rohant haza miután találkozott vele.
Senkinek nem volt bátorsága szembenézni a szellemmel így végül arra a konszenzusra jutottak a szomszédos falvak, hogy inkább összefognak Rózafával és a támogatásukról biztosítják falut a szellemmel való „harc” kapcsán hátha így rájuk is vetül egy kis figyelem.





Nyár után ősz jött, tél után tavasz, de a jelenség maradt, míg nem egy márciusi napon mindenre fényderült.
Március 15.- e több szempontból is fontos nap azóta a falu életében, ugyanis itt ilyenkor nem csupán a márciusi ifjakról emlékeznek „csak” meg hanem a szellemjárás végnapjairól is.

Ez a március 15.- e is úgy kezdődött mint a többi , a falu apraja – nagyja kokárdát öltött, az iskolások és óvodások verseket szavaltak a szélben és még a kocsmában is nemzeti színű szalag járt azoknak akik a 2-öt fizet 3-at vihet akció keretein belül fogyasztottak el egy Perczel – fröccsöt.

Igen, a kocsmáros is ráharapott a szellemmarketingre, de nem csak ő hanem szinte az egész falu.
Voltak szellemes „majálisok”(nem csak májusban), szellemtúrák, szellemfestő - versenyek az iskolában, szellemvadászat kísérletező kedvűeknek és még sorolhatnám.
Ha hinni lehet a pletykáknak akkor népszámláláskor a falu eggyel több főt  is jelentett le a hivatalnak, de ezt ma már bőszen tagadnák, hogy így volt.

Na, de kanyarodjunk csak vissza a nagynapra!
Megvolt a márciusi megemlékezés a falu apraja – nagyja már épp szétszéledt volna hazafelé irányba, amikor is gondolt egyet az egyik lelkes rózafai ifjú és felugrott az 1848-as emlékmű mellé, hogy szóljon pár szót a falubeliekhez.
Kedves, drága falubelijeim, mit szólnátok ahhoz  ha vinnénk ki a szellemnek is egy kis zászlót had örüljön, hiszen ő úgysem vesz részt soha semmilyen eseményen.
Mindig csak üldözzük, de sohasem hívjuk, meg sehova pedig nagyon sokat köszönhetünk neki!
Nélküle soha senki nem tudta volna meg hol van Rózafa, pedig nekünk még kastélyunk is van, értitek egy kastélyunk , de egy szellem kellett ahhoz, hogy megismerjék a nevünket!
Nosza, gyerünk, rajta hát menjünk és látogassuk meg, elvégre ha jól emlékszem akkor történelem órán tanultam ’48 kapcsán valamilyen Perczelről , de lehet nem pont róla szóval mindegy is csak menjünk hátha Ő az a Perczel!





Az összes rózafai könnyes szemmel nézte az ifjú legényt( aki nem mellesleg Kápisztánék középső fia volt), hogy mily’ ékesszólóan beszélt és  nem is volt kérdés, hogy felkerekednek vele a kastélyhoz.
Mindenki felkapott valami kis apróságot amit a szellemnek szánt, volt aki kopasztott tyúkot vitt neki, akadt olyan aki pénzt,  tudni vélik, hogy volt olyan hajadon leány aki szerelmes levelet vitt neki, de akadt olyan is aki a család féltett ékszereiből is vitt neki egy kis apróságot.

Szépen, lassan estére egy nagyobb hála „máglya” gyűlt össze a kastélyban a szellem számára a falubeliektől.
Tényleg nem lehet a rózafaiakra azt mondani, hogy hálátlanok lettek volna a Perczel –szellemmel…még ha egy kicsit megkésve is rótták le neki a hálájukat, de legalább megtették.

Sokan izgatottan tértek nyugovóra, hogy vajon reggelre ott lesznek- e még a „kincsek” vagy a szellem túl szégyenlős, hogy elfogadja őket vagy tán hagy nekik esetleg még egy köszönő levelet  is hiszen valószínűleg nemes jelenés lehet.
Ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejekben, de akadtak olyanok is akik egy percre sem hunyták le a szemüket, mert egészen más terveik voltak a „kincsekkel”.

Többen neki eredtek, hogy begyűjtsék őket, de minő balszerencse mind félúton egymásba botlott...ki hitte volna, de a fél falu képes volt megindulni a kastély felé kincsvadászatra, de persze amint összetalálkozott a kis csapat zavarukban mindenki ugyanarra a verzióra voksolt: ők csak megakarják lesni, hogy a szellem elégedett-e.

Ha már ily’ sokáig virrasztottak akkor már gyanús lett volna visszafordulniuk így mindenki kitartott az új improvizált szellemlesés  terve mellett és szépen lassan megközelítették a kastélyt.
Ó, jaj de mit látott a fél falu (a másik fele aki nyugovóra tért, azóta is bánja, hogy kimaradt ebből a rejtélymegoldásból) hát bizony azt, hogy a szellem nagyon is él!

Kápisztánék délután oly’ lelkes –buzdító beszédű fia megérte bezsákolni a sok zsákmányt amit a falubeliek odahordtak neki…mert mint utólag kiderült Ő volt a rejtélyes kastély szelleme.
Szánta – bánta bűnét és irult - pirult amikor leleplezték, de kár volt tagadnia a látottakat inkább bevallotta a „szellemes életét” ha már így alakult nehogy holmi tolvajnak nézzék, hiszen ő nem tolvaj hanem a falu hőse!

Az egész szellemléte úgy kezdődött Kápisztán Móricnak, hogy hónapokkal ezelőtt a kisurranó kisöccse után eredt, hogy megijessze a kis cselest, hogy ne mászkáljon kis máskor egyedül az éj leple alatt, de a fáklyával hadonászó „huhúúúzgató”  mutatványa olyan jól sikerült, hogy híre ment a faluba a kastély szellemének és innentől úgy érezte, hogy nincs megállás ha már ilyen népszerű lett a mutatványa.
A falunak kellett ez a szellem ez nem vitás és Móric nagyon büszke volt magára, mert látta, hogy milyen boldog lett Rózafa népe.
Tényleg hősnek érezte magát, de úgy érezte, hogy eljött az ideje annak, hogy ő is profitáljon valamit a szellemeskedésből ha már ennyit fáradt a falumarketinggel, de óvatlan volt vagy talán a kapzsiság büntetése volt ez de mint tudjuk:lebukott.

A falu arra a döntésre jutott, hogy ez a dolog nem derülhet ki, mert micsoda szégyen lenne ez Rózafára nézve, ezért inkább mélyen eltemetik magukban ezt a történetet és a sajtó érdeklődése is szépen lassan kikopik majd amint eltűnik a szellem és utána már senki sem fog erre az egészre emlékezni.
Többen szerették volna még  ha a Móric gyerek „dolgozna” egy kicsit  még a falunak, de ez túl kockázatos terv lett volna, nem lett volna jó ha szomszédos falubeliek rájönnének a cselre…mert ugye most már veszélyesem üzem ez, hogy tudták, hogy valójában nincs semmilyen szellem a kastélyban, így Móricnak  végül nem kellett  többet „huhúúúznia”.

Az évek teltek és múltak és lassan mindenki elfelejtette vagy próbálta elfelejteni a falucska szellemes éveit, már csak néha – néha a kocsmában emlegette fel a falu népszerű „lakóját” az öreg Móric bácsi akinek persze senki sem hitte el egyetlen egy szavát sem .

Hát így történt az, hogy Rózafának bár volt kastélya, de szelleme nem és mégis híresebb lett a „soha sem volt szellem” mint az ódon Perczel-kúria amit ma már csak a romok „bájai” díszítenek és egy jobb élet reményében várja azt, hogy rátaláljon újból egy szellem (lehetőleg egy igazi) hátha így felfigyelnének arra, hogy lassan eltűnik a földszínéről és akkor már ő is csak egy emlék marad  majd mint Móric bácsi mutatványa.






-         Ha szeretnél egy szellemes kastélyt amit a humorod  vagy a személyiséged tehet szellemessé, akkor ne habozz: mentsd meg a Perczel kastélyt vagy vedd meg mert eladó!
     Te lehetsz a  királya...én meg esetleg a fogadott királylánya ha már felhívtam rá a figyelmedet és különben is ki ne szeretne egy saját kastélyt, főleg „Rózafán”... ugye? J -













Megjegyzések

  1. Nagyon aranyos történet!
    Csupán egy információ: a kastélyt Perczel Tibor lakta a családjával az államosításig. Az állam, ahogy a legtöbb mindent, ezt is csak elvette és magára hagyta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak egy érdekesség. Korábban egy másik oldalon is hozzászóltam a kastéllyal kapcsolatos íráshoz, s erre reagált egy úr, aki Pécsen egy idős hölgy hagyatékát rendezte akkoriban. A sok régiség között megtalálta a kastélynak az 1930-as évekből származó vendégkönyvét, mert az elhalálozott idős hölgy Perczel leszármazott volt...

      Törlés
    2. Utólag is köszönöm a kedves soraikat. Sajnos jó ideje nem tudok belépni a blogomba technikai problémák miatt így már csak a "Baranyai műemlékvadász"c. Facebook oldalamon vagyok aktív mint blogger. Minden jót kívánok Önöknek,vigyázzanak magukra ezekben a koronavírus okozta nehéz időkben! Üdvözlettel a novella szerzője:Evelin

      Törlés
  2. Én kisgyerekként ebben a kastélyban éltem egy darabig. Annak idején az 1960-as évek elején az ottani állami gazdaság irodái voltak az épület északi végén, a többi részen a gazdaság vezetői éltek a családjukkal. Apám agronómus volt, így mi is ott laktunk.
    Az akkor még szép hallban időnként a vándor mozis játszott le egy-egy filmet, de néha a környékbeli fiatalok is ott tartották az esküvőjüket.
    A közeli Katádfáról kisvasút közlekedett Péterfán át egészen Szigetvárig, a kastély előtt is volt megállója. Mi kisiskolások vagy ezzel, vagy a lóvontatású, csille szerű "lóréval" jártunk át Péterfára, ahol összevont 1-4. osztályos iskola működött.
    Vajon mi lehet azóta veletek régi gyerekkori barátok, Gorjancz Józsi, Benked Pityu, Volf Ferkó, Orsós Iván?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elnézést kérek az utólagos válaszért csak sajnos jó ideje nem tudok belépni a blogomba technikai problémák miatt így már csak a "Baranyai műemlékvadász" c. Facebook oldalon vagyok aktív mint blogger. Köszönöm szépen itt is az érdekes információkat,mindig jó ilyeneket olvasni.:) Bár már jó ideje elköltöztem Rózsafáról így nekem sajnos nagyrészt nem ismerősek ezeka környékbeli nevek,de azt tudom hogy Volf vezetéknevű család most is él Péterfán.
      Ragács nevű ismerőse nem volt esetleg?A leírása alapján Keresztapukámmal egyidős lehet Ön, csak ezért kérdezem.

      Törlés
    2. Semmi baj, technikai problémák bármikor és bárkivel előfordulhatnak :-)
      Sajnos Ragács nevűre nem emlékszem a bodorfai akkori gyerekcsapatból. Az ottani, kastély plusz néhány házas kis közösségben kevés fiatal élt, s rájuk mind emlékszem. A múlt szeptemberi hozzászólásomban szereplő neveken kívül Orsósék népes családja (az említett Ivánon kívül Laci, a két Mari -egyikük féltestvér lehetett ugyanazon a néven, s ő még eléggé szőke is volt-, s a kabáton kívül más ruhát magán el nem viselő, akkor még iskolába nem járó "Koke") jut csak eszembe. Egy fiú volt még, aki nálunk 7-8 évvel idősebb volt, s valamilyen szakmát tanult Budapesten, az ő nevét már nem tudom felidézni. Általános megdöbbenést keltett, amikor néha hazajött az akkor divatos feszes csőnadrágban :-)
      A péterfai egybevont 1-4 osztályba velem együtt járó ottani diákok nevét már elfelejtettem. Sajnos még a szép szőke, de csúfolódni nagyon szerető helyes kis osztálytárs lányét is...

      Törlés
    3. Közben gondolkodtam és most jutott az eszembe, hogy Keresztapukámék kiskorában Szentegáton laktak.... elnézést... viszont nagyon sok környékbelit ismer így ha legközelebb találkozok vele akkor ha szeretné megkérdezhetem tőle, hogy tud-e valamit a fent említett családokról. Mindig jó ha régi ismerősökről hall az ember,régi pajtásokról...a nosztalgia kellemes dolog. A technika olykor néha viszont kevésbé....már ami a blogommal kapcsolatos problémákat illeti, de már amúgy sem lett volna időm hosszabb bejegyzéseket írni így egyszerűbb váltás lett a Facebookra való áttérés.:) További szép napot és minden jót kívánok! Üdvözlettel: Evelin

      Törlés
    4. Kedves Evelin! Ahogy az ember idősödik, úgy növekszik meg a szerepe és az értéke a "gyökereknek", a gyerekkori emlékeknek. Megköszönök minden további információt!
      Ahogy a műholdas térképen nézem, azóta nem csak a kastély környéke került lebontásra (annak idején még elől hosszan vaskerítés és körben arborétum-szerű park volt sok szép és különleges fával), hanem a körzeti 1-4. osztályos egybevont iskolának helyet adó Péterfán is alig maradt meg már néhány ház. Bodorfa különálló, a kastélytól távolabbi részén, ahol korábban a tehenészet is volt, most szintén csak 4-5 házat látok. Katádfa viszont, ahová boltba szoktam elkerekezni kisgyerekként, azóta is lakott és rendezett település. Az előbb "mentem végig" rajta a google utcaképei segítségével.
      Bodorfáról később a nem is túlságosan távoli Lukafára költöztünk (ahogy a műholdképen látom, már az is lebontásra került), onnan a sasréti 1-4. osztályos iskolába jártam, majd felsősként Ibafán lettem kollégista.
      Üdvözlettel: Széles László Gyula

      Törlés
    5. Kedves László! A napokban beszéltem a Keresztszüleimmel. Keresztapu ismeri az említett urakat. Sajnálatos módon az egyik úr ,Wolf Ferenc már eltávozott az élők sorából. :(
      A többiek szerencsére élnek,de nem tud róluk nagyon semmit, mert nem tartják a kapcsolatot. Sajnálom,hogy rossz hírt is kellett közölnöm... gondolkodtam, hogy megírjam-e, de megígértem, hogy elmesélem ha megtudok valamit. Sajnálom.:(
      Minden jót kívánok! Üdvözlettel:Evelin

      Törlés
  3. Ez nagyon érdekes. Köszönöm szépen a kis történetet.
    Lehet tudni, hogy mi állt abban a vendégkönyvben? És hol van most ez a könyv?

    VálaszTörlés
  4. Sajnos a belső tartalmára nem kérdeztem rá. Arra emlékszem, hogy egy fotót küldött a vendégkönyv borító oldaláról, amin a kastély rajza szerepelt madártávlatból nézve.
    Közben eszembe jutott, hogy ugyanarra a hozzászólásomra egy környékbeli nő is válaszolt annak idején, aki akkor a kastélytól kicsit távolabb nyugatra lévő néhány ház egyikében élt, s a nagymamája még emlékezett a régi időkre. Ő 2-3 db régi légifotót küldött a kastélyról, amin még a környező sétautak, s a rendben tartott arborétum-szerű fás környezet is jól látszott, de sajnos egy technikai probléma miatt elvesztek a számítógépemről :-(

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm szépen a válaszát! Én is Perczel leszármazott vagyok, ezért kutatok a család történetei után. Különösen a Turbék, Bodorfa érdekel, mert itt éltek a közvetlen őseim. Nálam van a bodorfai birtok adás-vételének eredeti szerződése, így a kastéllyal kapcsolatban minden érdekel. Ha fülébe jutna valami új információ, megköszönném, ha itt megosztaná!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Katalin!

      Ismeretlenül írok önnek egy pár gondolatot.

      Nagyapám is Baranyából származik és sok gyerekkori jó emlékem fűződik ehhez a tájhoz
      Fentebb olvastam, hogy az ember az idő múlásával keresi gyökereit és talán az is igaz, hogy igyekszik maradandót alkotni.
      De nem ezek a gondolatok megosztása miatt írok most önnek.
      Évek óta motoszkál bennem, hogy olyan épületet, vagy inkább birtokot vegyek, ami a Magyar történelemhez szorosan fűződik és szép múltbeli emlékeket táplál.
      Felvetődött bennem a gondolat, hogy az ön családjának egykori birtokát és annak múltját megpróbáljam feleleveníteni.
      Természetesen tiszteletben tartva az ön családjának emlékét, jó hírnevét és a lehető leginkább restaurálni és újra élettel megtölteni a Bodorfa melletti Perczel kastélyt. Ennek elsősorban nem anyagi nyereségvágy az ösztönzője. Annál inkább egy olyan fenntartható és hosszú távú működőképes épületet rekonstruálni, ami a régi szellemiséget és életformát idézi.
      Hosszú tanakvás és még sok kérdés van bennem ezzel kapcsolatban. A hely személyes megismerése, a helyiek véleménye, a hivatalok hozzáállása, stb.
      Remélem soraimmal nem sértettem meg és céljaimhoz áldását adja. Üdvözlettel
      Egervári Márton

      Törlés
    2. Kedves Egervári Márton!
      Fantasztikus lenne,ha megvásárolná és fel tudná újíttatni!Szerintem sokan repdesnénk az örömtől!
      Üdvözlettel!

      Törlés
    3. A közelu szentegáti kastély is nagyon szép lenne,ha újból gazdára találna és rendbehoznák!

      Törlés
    4. Kedves Viola!

      Úgy tudom, hogy annak a kastély nak van gazdája és nem enged látogatást senkinek sem.
      Esetleg az is eladó?

      Törlés
    5. Kedves Márton!
      Örömmel olvasom a sorait illetve, sok sikert kívánok a bodorfai Perczel kastély megvételéhez. Rózsafán nőttem fel és már kislányként nagyon sok legendát(persze többnyire mind kitaláció volt) hallottam a kastélyról azért is ihletett meg a története, ezért született meg ez a novellám, de azt álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen fantasztikus híreket / kommenteket fogok alatta olvasni. Köszönöm szépen! Ha bármilyen kérdése van a kastély megvételével kapcsolatban akkor bátran keresse fel ezzel kapcsolatban a rózsafai polgármestert. Norbert biztos készséggel áll majd a rendelkezésre,és segít amiben csak tud. Az egész falu örülne ha ez a jobb sorsra érdemes hely nem az enyészeté lenne...az meg pláne dícséretes, hogy megszeretné őrizni a hely régi báját. Őszintén sok sikert kívánok hozzá! Szerintem nagyon sok potenciál van a helyben és ha jól tudom akkor a sok érdeklődő ellenére még mindig nem talált gazdára. A szentegáti kastély viszont ha nem tévedek akkor már igen. Minden jót kívánok Önnek! Üdvözlettel: Evelin,a novella szerzője.

      Törlés
  7. Utólag is köszönöm a kedves soraikat. Sajnos jó ideje nem tudok belépni a blogomba technikai problémák miatt így már csak a "Baranyai műemlékvadász"c. Facebook oldalamon vagyok aktív mint blogger. Minden jót kívánok Önöknek,vigyázzanak magukra ezekben a koronavírus okozta nehéz időkben! Üdvözlettel a novella szerzője:Evelin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Evelin!
      Nem találom a fent említett facebook oldalt. Nem jól keresem vagy már nem létezik?
      Üdvözlettel Kati

      Törlés
    2. Kedves Kati!
      Létezik a Facebook oldal csak új néven: Evelin, a Műemlékvadász névvel vagyok fent a Facebook-on, illetve van egy weboldalam is www.muemlekvadasz.hu a címe.
      Örömmel olvasom a novellám alatti hozzászólásokat és azt, hogy talán újra gazdára talál ez a gyönyörű kastély.:) Annyira jó olvasni a soraikat.... szívből köszönöm és minden jót kívánok Önöknek!
      Üdvözlettel:
      Evelin

      Törlés
  8. Kedves Márton!

    Én is nagy örömmel olvastam a tervéről. Csodálatos lenne, ha újra életre kelhetne a kastély, hisz alig 100 évet élt. Nagynagynéném, aki oda született, még mindig él. 104 éves volt most decemberben. Több fotóm is van, ami a kastély előtt készült a család különböző tagjairól. Nagyon szomorú volt látni, ahogy, mint sok kastély az országban, ez is lassan az enyészeté lesz. Boldog lennék, ha újra gazdára találna. Ez a kastély dédapám testvéréé volt, ő maga Turbékon volt.
    Drukkolok, hogy sikerüljön a terve!!
    Üdvözlettel Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kedves Katalin!
      Először is köszönöm válaszát és jókívánságát.
      Nagynagynénjének egészséget és örömöt kívánok. Ha nem veszi rossz néven, jelentkezem majd a fejleményekkel, legyenek azok sikeresek, vagy reménytelenek.
      Azért én az előbbiekben bizok és a kitartásban rejlő erőben. Ha a jövőben is kereshetem, kérem segítsen majd a kastéllyal kapcsolatos régi infokkal, esetleg képekkel. Olvastam valahol, hogy van egy eredeti adás- vételi szerződés. Elképzeltem, hogy a kész épület főtermének falán jól festene ennek másolata bekeretezve. Hasonló szimbólummal mint családja címere a falon.
      Addig is kívánok jó egészséget és minden jót
      Egervári Márton

      Törlés
  9. Kedves Márton!

    Örömmel olvasom, hogy még nem tett le erről az álmáról.
    Én laikus vagyok építészeti témában, de nekem elég kilátástalannak tűnik a kastély rendbehozatala, bár mondják, hogy semmi sem lehetetlen. És ez bizonyára így is van.
    Természetesen szívesen segítek és adok információkat, amiben tudok. És izgalommal várom a fejleményeket!
    Őszintén kívánom, hogy sikerüljön valóra váltani az álmát!!
    Üdvözlettel Kati

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

J. titkos naplója – fiktív feljegyzések egy gyártulajdonos leányának hétköznapjaiból - 3. rész

1878 tavasza – Bécs „..Ki messze megy, az itt marad. Ki itt marad, az messze jár…” /Eörsi István/ Álmomban a gyár udvarán sétálgattam azon tűnődve, hogy melyik perzsa motívum mutatna jól egy teáskannán, igen egy teáskannán! Azt hiszem ez már a honvágy biztos jele… Ki gondolta volna, hogy pont engem kap el előbb ez az érzés és nem a nővéremet! Én a nagy szabadság szerelmese aki úgy érezte magát otthon mint egy aranykalitkába zárt rabmadár most azon kapom magamat, hogy hiányzik az otthon illata. Persze a családom és az izgága öcsém hiánya is szerepet játszik abban, hogy ez az érzés eluralkodott rajtam, de majdcsak megbirkózom vele….egyébként is hamarosan újból  látni fogom Pécset. No, de elég is lesz mára a siránkozásból…tanulni jöttem Bécsbe, nem pedig Pécsről nosztalgiázni! * Jákob egyébként nagyon nagy segítségünkre volt abban, hogy az   Österreichisches Museum für Angewandte Kunst gyűjteményét tüzetesen áttanulmányozzuk a nővéremmel. Imádok új felf

J. titkos naplója – fiktív feljegyzések egy gyártulajdonos leányának hétköznapjaiból - 4. rész

1880. március 2. "Egymásnak voltunk teremtve. S megtaláltuk egymást..." /A. C./ Tavasz, tavasz kérlek siess! Annyira nagyon vágyom már azokra a reggelekre amikor madárcsicsergésre kelhetek majd…nincs is ettől szebb ébresztő! Tavasszal mesés a gyár udvara, a kertünk…festeni sem lehetne szebbet, de én azért mindig megpróbálkozok vele. Az éledező természettől csak egy valami foglalkoztat most jobban mégpedig az, hogy a nővérem szívében is éledezni látszik az a csoda amit szerelemnek hívunk. Ki gondolta volna (Ő biztos, hogy nem), hogy pont egy farsangi bálon talál majd rá a szerelem egy hűvös pár héttel ezelőtti estén. Úgy néz ki, hogy a mi családunkban minden nagy dolog egy fagyos naphoz köthető… Drága jó nővéremnek mindig a család volt az első, ezidáig a gyárnak szentelte minden egyes percét, szinte nem is volt alkalma még igazán élni...de talán majd most! Őt sosem érdekelte a móka vagy a kacagás, a táncok és piknikek,...sosem