Ugrás a fő tartalomra

Evelin vers digitalizáló - felolvasó projektje - 1. rész

Sziasztok!

Ma egy különleges bejegyzéssel érkeztem és kíváncsian várom majd a visszajelzéseteket a poszttal kapcsolatban.

Ez a bejegyzés az első része lenne annak az  új sorozatnak amelyet folytatni szeretnék majd a későbbiekben is  itt a blogon...

Ezen sorozat keretein belül régi tán' már el is feledett verseket fogok digitalizálni - felolvasni és megosztani a nagyvilággal.

Előre közölni szeretném azt, hogy nem vagyok színész sem versmondó, nem jártam beszédtanárhoz sem egyéb hasonló helyekre így nem is tudok úgy hangsúlyozni nyilván mint egy profi, de ezt kérlek nézzétek el nekem.

A verseket úgy olvasom fel amilyen érzelmeket épp kiváltanak belőlem...ahogy kiakarnak szaladni a számból....nevezzük  ezt "szabadversfelolvasásnak" így egybe írva. :)

Régen az Eternus nevű weboldal is indított egy ilyen  vers digitalizálós projektet amit nagyon sajnálok, hogy nem folytatódott tovább...

Ebben a projektben részt is vettem egyébként és erre a linkre kattintva meg is tudjátok hallgatni  az akkori digitalizálásos- versfelolvasásom eredményét:

https://www.youtube.com/watch?v=iCHxBaRypvE


Most 3 olyan verset és szerzőt választottam ki a saját kis projektemhez akiknek a versei már elsőre nagyon megtetszettek.

Az első vers szerzője nem más mint :

 Ferenczy Teréz  (1823. 12.17. - 1853. 05.22.) költőnő

És a választott verse pedig a: Nem vagyok én nap...

Íme a videóm, kérlek tekerjétek kicsit feljebb majd  a hangerőt, mert a technikai eszköztáram még nem a legjobb  ( a videó alatti leírásban most is és a következő videók során is megtaláljátok a verseket írott formában is):





A második vers szerzője:

Jakab Ödön  (1854. 07. 26. - 1931. 03.05.)  költő, író, irodalomtörténész 

A videóban elhangzott verse pedig: A mi harangjaink






Falusi lány voltam én is, közel laktunk a templomhoz és bár egy olyan városban élek már amit imádok, de azért még élénken él az emlékeimben a vasárnapi harangok csendülése...így nem is volt kérdés, hogy ezt a verset digitalizálnom kell....teljesen átérzem amiről szól...kicsit talán azért szomorkás a hangom a felolvasása közben...remélem nem tűnik nagyon monotonnak. :)

A harmadik és egyben utolsó vers szerzője pedig:

Fekete Tivadar költő, író, műfordító, újságíró aki Pécsen született 1894. november másodikán....találós kérdés (kommentben várom a tippeket): szerintetek ősöm volt-e az úriember vagy csak névrokonom? ;) 

A tőle választott vers pedig  az Újhold c. mű  ami egy igazán sötét - komor hangulatú vers, hogy ne csak ábrándos versekkel bombázzalak Titeket.






Nos remélem tetszett Nektek ez a kis rendhagyó bejegyzés!


Tudom, hogy technikailag és beszédtanilag sem tökéletesek a videók, de a szándék a fontos, így hallgassátok őket...a szándék pedig nemes (nem akarom ám magamat fényezni) , mert az a célom vele, hogy olyan versek maradjanak fent az utókor számára is amelyek régi kincsek és sajna elvészhetnek az idők múlásával.


Ne hagyjuk, hogy feledésbe merüljenek régi költőink nevei és alkotásai!


Indítsunk "mozgalmat" és mindenki aki kedvet érez hozzá  az csatlakozzon a mozgalomhoz úgy, hogy felolvas és feltölt / megoszt / digitalizál másokkal "hangosversként" egy - egy régi verset, hogy így eljuthasson több emberhez és a "YouTube és egyéb online felületeken mozgolódó nemzedékhez" ezen versek létezésének a ténye.



Hajrá verskedvelők! ;)


- E. -








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Perczel kastély szelleme - fiktív mese egy nem is annyira fiktív faluról

Hol volt, hol nem volt,  volt egyszer egy kis falucska amit Rózafának hívtak és annak  volt egy szép kastélya. Ez a kastély nem szó szerint a faluhoz hanem a falucskához tartozó pusztához tartozott , de ez már csak részlet kérdés és mi ilyesmivel nem foglalkozunk, ugye? A kastély ha hinni lehet a „krónikások énekének” akkor 1913-ban Pilch Andor tervei alapján épült fel és a bonyhádi Perczel család volt a megrendelője, de pontos adatokat nem lehet tudni a történetéről. A falu lakói közül talán kevesen tudják azt is megmondani, hogy melyik Perczel lakott itt ha itt lakott egyáltalán vagy tán csak egy hétvégi kis kastélya volt ez….ki tudja? Lényeg a lényeg, hogy ennek a falunak bizony saját kastélya volt és nem is akármilyen. Ahogy viszont teltek – múltak az idők a kastély lassan nyugdíjba vonult és megadta magát a természetpusztító ölelésének és már csak az emberek emlékezetében volt pompás látvány. Sok gyerkőc járt ide játszani és persze legendákat gyártan

J. titkos naplója – fiktív feljegyzések egy gyártulajdonos leányának hétköznapjaiból - 3. rész

1878 tavasza – Bécs „..Ki messze megy, az itt marad. Ki itt marad, az messze jár…” /Eörsi István/ Álmomban a gyár udvarán sétálgattam azon tűnődve, hogy melyik perzsa motívum mutatna jól egy teáskannán, igen egy teáskannán! Azt hiszem ez már a honvágy biztos jele… Ki gondolta volna, hogy pont engem kap el előbb ez az érzés és nem a nővéremet! Én a nagy szabadság szerelmese aki úgy érezte magát otthon mint egy aranykalitkába zárt rabmadár most azon kapom magamat, hogy hiányzik az otthon illata. Persze a családom és az izgága öcsém hiánya is szerepet játszik abban, hogy ez az érzés eluralkodott rajtam, de majdcsak megbirkózom vele….egyébként is hamarosan újból  látni fogom Pécset. No, de elég is lesz mára a siránkozásból…tanulni jöttem Bécsbe, nem pedig Pécsről nosztalgiázni! * Jákob egyébként nagyon nagy segítségünkre volt abban, hogy az   Österreichisches Museum für Angewandte Kunst gyűjteményét tüzetesen áttanulmányozzuk a nővéremmel. Imádok új felf

J. titkos naplója – fiktív feljegyzések egy gyártulajdonos leányának hétköznapjaiból - 4. rész

1880. március 2. "Egymásnak voltunk teremtve. S megtaláltuk egymást..." /A. C./ Tavasz, tavasz kérlek siess! Annyira nagyon vágyom már azokra a reggelekre amikor madárcsicsergésre kelhetek majd…nincs is ettől szebb ébresztő! Tavasszal mesés a gyár udvara, a kertünk…festeni sem lehetne szebbet, de én azért mindig megpróbálkozok vele. Az éledező természettől csak egy valami foglalkoztat most jobban mégpedig az, hogy a nővérem szívében is éledezni látszik az a csoda amit szerelemnek hívunk. Ki gondolta volna (Ő biztos, hogy nem), hogy pont egy farsangi bálon talál majd rá a szerelem egy hűvös pár héttel ezelőtti estén. Úgy néz ki, hogy a mi családunkban minden nagy dolog egy fagyos naphoz köthető… Drága jó nővéremnek mindig a család volt az első, ezidáig a gyárnak szentelte minden egyes percét, szinte nem is volt alkalma még igazán élni...de talán majd most! Őt sosem érdekelte a móka vagy a kacagás, a táncok és piknikek,...sosem