Ugrás a fő tartalomra

Miért néznek furcsán az irodalmi témájú / "novellás" blogot vezetőkre?


Sziasztok!

Ma egy olyan témával érkeztem ami már régóta foglalkoztat még pedig az, hogy blogger és talán  nem blogger körökben is furcsán néznek azokra akik szépirodalmi  – irodalmi és / vagy novellás blogot vezetnek.

Nem értem az ellenérzést ezeknek a blogoknak az irányában hiszen ez is ugyanúgy értéket képvisel mint bármely más stílusú blog és félreértés ne essék, de nem értem, hogy miért kell lenézni ezeket a típusú blogokat például egy beauty bloggal szemben?






A kettőt semmilyen szempontból nem elegáns összehasonlítani, mert más stílusúak és kategóriájukban  ugyan mind- mind értékesek, de nyilván más témában mozognak….ami nem baj, mert ettől szép a világ….mindenki arról ír amiről szeretne, de ne nézzük le a másikat csak azért, mert mondjuk nem a sminkek érdeklik a legjobban.

Két blogot is vezetek, a másik egy kicsit tágabb témakörökben mozog, de az is én vagyok.
Blogoljon mindenki arról amiről szeretne, ez a szép az egészben, hogy ne szorítsuk magunkat korlátok közé…ha valakinek meg nem tetszik akkor maximum nem olvassa el, de ne vegyük el egymástól az alkotás örömét olyan kijelentésekkel, hogy régebben akár a nagy közösségi oldalon található blogger csoportból törölték azokat akik „szépirodalmi” blogot vezettek….kérdem én miért?







Miért törlünk valakit egyáltalán egy  olyan csoportból amelynek inkább összekellene fognia a bloggereket nem „száműzni” vagy „megbélyegezni”….szólás és sajtószabadság van és amíg nem tiltott vagy egyéb nem etikus tartalmakat közöl az ember addig nem hiszem, hogy bárkit is törölni kellene….maximum ha nem tetszik valaki blogja akkor átpörgetik az emberkék a posztját és ennyi.

Szerencsére engem még nem ért ilyen „szankció”, de múltkor az egyik  csoporttag kiírása alatt olvastam egy  mondhatni negatív hangvételű kommentet, hogy egy időben nem engedték be a sok fanfiction és egyéb irodalmi blogokat és ne is csodálkozzunk azon ha nem lesz ezeken nézettség és lényegében üdvözölné a tényt ha ezek a blogok most sem kerülhetnének be a csoportba….
Nem „1D” blogot vezetek „csak” novellás – versest, de ezért szégyellnem kellene magamat?!





Miért nézünk furcsán arra aki a mai világban blogot ír és miért tekintünk még furcsábban arra aki irodalmi témában teszi ezt?
Nem másik bolygón született lény a blogger….ne legyünk szűk látókörűek.
Szerencsére a környezetem nagy része pozitívan fogadta ezt a hobbimat, de pontosan tudom, hogy vannak olyanok akik kiröhögnek, nem értik, hogy ez miért jó vagy tovább megyek:hülyének néznek a blogolás miatt.

Ez szerintem nem az én szegénységi bizonyítványom, hogy ezt a fajta hobbit így lenézik, de tény, hogy rosszul esik azért…miért jobb hobbi az ha épp az ukulelénken próbálok megtanulni játszani?



#teamhobbiblogger #novellásblogger #blogoláskorlátoknélkül #szeretetből 



Mindenből szeretem kihozni a maximumot, de a hobbiimra nem akarok rágörcsölni….ezt úgy csinálom ahogy jólesik, de talán még így sem annyira sz*rul...nem érzem azt, hogy a bloggerkedés miatt ciki lennék, de javítsatok ki ha tévedek!

Bocsánat a kusza és rendhagyó posztért, de ez kiakart most szaladni az ujjbegyeim alól.

Köszönöm a megértést és akinek nem inge….;)

#béke #csakhagyjatokírni


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Perczel kastély szelleme - fiktív mese egy nem is annyira fiktív faluról

Hol volt, hol nem volt,  volt egyszer egy kis falucska amit Rózafának hívtak és annak  volt egy szép kastélya. Ez a kastély nem szó szerint a faluhoz hanem a falucskához tartozó pusztához tartozott , de ez már csak részlet kérdés és mi ilyesmivel nem foglalkozunk, ugye? A kastély ha hinni lehet a „krónikások énekének” akkor 1913-ban Pilch Andor tervei alapján épült fel és a bonyhádi Perczel család volt a megrendelője, de pontos adatokat nem lehet tudni a történetéről. A falu lakói közül talán kevesen tudják azt is megmondani, hogy melyik Perczel lakott itt ha itt lakott egyáltalán vagy tán csak egy hétvégi kis kastélya volt ez….ki tudja? Lényeg a lényeg, hogy ennek a falunak bizony saját kastélya volt és nem is akármilyen. Ahogy viszont teltek – múltak az idők a kastély lassan nyugdíjba vonult és megadta magát a természetpusztító ölelésének és már csak az emberek emlékezetében volt pompás látvány. Sok gyerkőc járt ide játszani és persze legendákat gyártan

J. titkos naplója – fiktív feljegyzések egy gyártulajdonos leányának hétköznapjaiból - 3. rész

1878 tavasza – Bécs „..Ki messze megy, az itt marad. Ki itt marad, az messze jár…” /Eörsi István/ Álmomban a gyár udvarán sétálgattam azon tűnődve, hogy melyik perzsa motívum mutatna jól egy teáskannán, igen egy teáskannán! Azt hiszem ez már a honvágy biztos jele… Ki gondolta volna, hogy pont engem kap el előbb ez az érzés és nem a nővéremet! Én a nagy szabadság szerelmese aki úgy érezte magát otthon mint egy aranykalitkába zárt rabmadár most azon kapom magamat, hogy hiányzik az otthon illata. Persze a családom és az izgága öcsém hiánya is szerepet játszik abban, hogy ez az érzés eluralkodott rajtam, de majdcsak megbirkózom vele….egyébként is hamarosan újból  látni fogom Pécset. No, de elég is lesz mára a siránkozásból…tanulni jöttem Bécsbe, nem pedig Pécsről nosztalgiázni! * Jákob egyébként nagyon nagy segítségünkre volt abban, hogy az   Österreichisches Museum für Angewandte Kunst gyűjteményét tüzetesen áttanulmányozzuk a nővéremmel. Imádok új felf

J. titkos naplója – fiktív feljegyzések egy gyártulajdonos leányának hétköznapjaiból - 4. rész

1880. március 2. "Egymásnak voltunk teremtve. S megtaláltuk egymást..." /A. C./ Tavasz, tavasz kérlek siess! Annyira nagyon vágyom már azokra a reggelekre amikor madárcsicsergésre kelhetek majd…nincs is ettől szebb ébresztő! Tavasszal mesés a gyár udvara, a kertünk…festeni sem lehetne szebbet, de én azért mindig megpróbálkozok vele. Az éledező természettől csak egy valami foglalkoztat most jobban mégpedig az, hogy a nővérem szívében is éledezni látszik az a csoda amit szerelemnek hívunk. Ki gondolta volna (Ő biztos, hogy nem), hogy pont egy farsangi bálon talál majd rá a szerelem egy hűvös pár héttel ezelőtti estén. Úgy néz ki, hogy a mi családunkban minden nagy dolog egy fagyos naphoz köthető… Drága jó nővéremnek mindig a család volt az első, ezidáig a gyárnak szentelte minden egyes percét, szinte nem is volt alkalma még igazán élni...de talán majd most! Őt sosem érdekelte a móka vagy a kacagás, a táncok és piknikek,...sosem