20 perc magány Szaladj tovább, ne állj meg! Várj! Várj, talán még 1 percet! Á, csak itt bambán nézel… De mégis miért vagy itt ha mégsem?! Tudod mit?! Menj…menj csak a fenébe! Elment…csend van és félek. Hát tényleg elment a fenébe?! Most az egyszer hallgatott rám Ez is egy talány, hogy hogyan fogadhatott szót nekem a nagy trehány! Fullasztóak a falak jönnek előre és csak jönnek és jönnek Összenyomnak talán a nap végére? Kint zúg a csend, bent fáj a némaság megsüketültem talán? Szem ég, szúr a szív, zár a száj talán mondanom kellett volna még valamit, mert muszáj? Muszáj, mert miért? Te sem tudod akkor meg tényleg: MIÉRT? Jobb lesz ez így, nem kell félni csak most az egyszer magammal kell tényleg "élni"! A francba…talán ez ijesztőbb mint száz halál! Jobb lesz ha utána futok hisz még mindig kint áll! 20 perc….valóban ennyit bírtam?! Kínban, pírban, ej, de jól bírtam… Ja, nem mégsem bírtam jól, de
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falucska amit Rózafának hívtak és annak volt egy szép kastélya. Ez a kastély nem szó szerint a faluhoz hanem a falucskához tartozó pusztához tartozott , de ez már csak részlet kérdés és mi ilyesmivel nem foglalkozunk, ugye? A kastély ha hinni lehet a „krónikások énekének” akkor 1913-ban Pilch Andor tervei alapján épült fel és a bonyhádi Perczel család volt a megrendelője, de pontos adatokat nem lehet tudni a történetéről. A falu lakói közül talán kevesen tudják azt is megmondani, hogy melyik Perczel lakott itt ha itt lakott egyáltalán vagy tán csak egy hétvégi kis kastélya volt ez….ki tudja? Lényeg a lényeg, hogy ennek a falunak bizony saját kastélya volt és nem is akármilyen. Ahogy viszont teltek – múltak az idők a kastély lassan nyugdíjba vonult és megadta magát a természetpusztító ölelésének és már csak az emberek emlékezetében volt pompás látvány. Sok gyerkőc járt ide játszani és persze legendákat gyártan